Hard Dog Race Wild HU 2018

A versenyt a szervezők néhány számmal jellemzik, amiben amúgy minden benne van: "Hat láb, két szív, egy büszkeség" illetve a Wild pályát 12 km, 22 akadállyal harangozták be, idén nekem az 5 jelzőből csak kettő stimmelt. :D Hogy miért?

Végülis mindenki kb. 13 km-es 27 akadályos pályát futott, ezzel is búcsúztunk a piliscsévi helyszíntől, ugyanis jövőre már nem itt rendezik a versenyt. Számomra ez volt az első Wild, mert sokan tudjátok, hogy tavaly pont a verseny napján volt az esküvőm és sajnos nem sikerült beugrós menyasszonyt találjunk :D 

Szóval én is futottam Mollyval. A futottam túlzás, mivel 28 hetes terhesen orvosi javaslatra főleg gyalogoltam, illetve az emelkedőkön gyök kettővel mentem fel, nehogy kifulladjak - ezért számomra nem volt annyira megerőltető a verseny, mintha beleadhattam volna apait anyait. Az időnk ennek megfelelően 2 óra 52 perc 42 másodperc lett. Viszont csodakutyám hozta a formáját, abszolút alkalmazkodott a tempómhoz végig, a lejtőkön nem akart lerántani, az emelkedőkön szépen beállt mellém, szépen várt velem ő is, ha meg kellett álljak, az akadályoknál pedig nem nagyon kellett emelgessem, tudta a dolgát. (1x kellett a kis hátsóját beemelni a konténerbe) :) Úgyhogy miatta ismét nem maradt ki akadály. 

Én a 3 súlycipelésből kettőt kihagytam, és a majomlétrát nem próbáltam meg - mivel új akadály volt a versenyen, erre a mozgásformára nem tudtam rákérdezni a dokimnál előtte. A célbadobás nem sikerült, bár nem sok híja volt. :D Szóval 120 guggolást összegyűjtöttem. Jövőre ezt igyekszem nullázni... :D 

Köszönöm, hogy figyeltetek! :)

Nekem ez volt a kedvenc akadályom :D

 Összességében ismét remek élmény volt, András előtt emelem kalapom, hogy a kósza ötlete ilyen szuper rendezvénnyé nőhette ki magát, és alig várom az új kihívásokat.

És akkor a 3. szám ami nem stimmelt nálam: A Wild a babának is a 2. kutyás akadályversenye volt. :D Szóval egy kicsit eltértem a mottótól, és idén "6 láb, 3 szív, 1 büszkeség" jellemezte a versenyeinket. <3

Az a bizonyos 6 láb, 3 szív, 1 büszkeség

Ja igen, Dieselről még nem írtam a blogban (nem is nagyon írom a blogot sajnos, csak nagyobb eseményeknél, de majd pótlom a kis pöcsös bemutatását :) ), de jövőre már ő is velem (vagy a Zurammal :D ) fut, most viszont elhoztam magunkkal, hogy szokja a közeget. Nagyon büszke vagyok rá, mindenkit és mindent érdeklődve figyelt, játékra hívott több kutyát is, és amíg futottam addig végig az alomtesójával Rutával fárasztották egymást. Itt is köszönöm a felügyeletet Zsófi, Mesi, Zsani, Reni. :) 

Diesel 5,5 hónaposan a HDR-en