2019. március 23-án 13:00-ra neveztem magunkat a pomázi "Hard Dog Race - Not Just Run edition" versenyre, mert tudtam, hogy babával jövünk, ki tudja el tudunk-e indulni időben, stb.
Sikerült lekésni a rajtot. :D
A parkolást a helyszíni adottságok miatt nagyon hülyén tudták megoldani, így Gábor a gyerekkel kb. addigra jutott le, hogy beregisztráltam. Lementem hozzájuk, természetesen nyakig kakis lett a gyerek, gyors peluscsere, gyors szoptatás, bemelegítésnek meg rohanás felfelé, mert kb. 10 perc volt a parkoló és a rajt közti út megtételéhez szükséges idő.
Majdnem negyed kettőre azért beálltunk a rajthoz, és elindulhattunk. Azért Diesellel jöttem, mert ez amolyan tesztfutam volt, hogy hogyan viselkedik egy ilyen ingergazdag környezetben, főleg más kutyákkal, főleg ivaros kanokkal.
Agresszió nem volt, viszont baromira örült a fejének, hogy most akkor játszhat a többiekkel, és minden kutyához ment volna ismerkedni. A verseny első szakasza abból állt, hogy tiltottam és küldtem tovább, de emiatt szegény kutty annyira leeresztett agyban a végére, hogy csak épphogy ügetett előttem. Amúgy itthon az emelkedőket leszámítva stabilan húz előre. Emelkedőkön a gyök kettes tempómban nem kényelmes neki húzni, inkább tartalékol (erre jutottunk a canicrossosokra, és mint kiderült, a legtöbb kutyának van az a tempó, ami alatt nem megy mint a hülye).
Összességében nagyon elégedett voltam vele, de van hova fejlődnünk, de ezt majd a rutin meghozza, vele nagyon király futni, ténylegesen rásegít a tempómra, ahogy belefeszül, ha megedződök hozzá, akkor sok versenyre szeretnék majd eljutni vele.
A verseny végén indultunk is haza, megszöktünk egy földúton, ahelyett, hogy végigvártuk volna az egyórás sort a parkolóból kifelé (váltott irányú forgalom volt egy meredek murvás úton, de amikor az ügyesek kikapartak, akkor mindig jött a traktor javítani)
Sikerült lekésni a rajtot. :D
A parkolást a helyszíni adottságok miatt nagyon hülyén tudták megoldani, így Gábor a gyerekkel kb. addigra jutott le, hogy beregisztráltam. Lementem hozzájuk, természetesen nyakig kakis lett a gyerek, gyors peluscsere, gyors szoptatás, bemelegítésnek meg rohanás felfelé, mert kb. 10 perc volt a parkoló és a rajt közti út megtételéhez szükséges idő.
Majdnem negyed kettőre azért beálltunk a rajthoz, és elindulhattunk. Azért Diesellel jöttem, mert ez amolyan tesztfutam volt, hogy hogyan viselkedik egy ilyen ingergazdag környezetben, főleg más kutyákkal, főleg ivaros kanokkal.
Agresszió nem volt, viszont baromira örült a fejének, hogy most akkor játszhat a többiekkel, és minden kutyához ment volna ismerkedni. A verseny első szakasza abból állt, hogy tiltottam és küldtem tovább, de emiatt szegény kutty annyira leeresztett agyban a végére, hogy csak épphogy ügetett előttem. Amúgy itthon az emelkedőket leszámítva stabilan húz előre. Emelkedőkön a gyök kettes tempómban nem kényelmes neki húzni, inkább tartalékol (erre jutottunk a canicrossosokra, és mint kiderült, a legtöbb kutyának van az a tempó, ami alatt nem megy mint a hülye).
Összességében nagyon elégedett voltam vele, de van hova fejlődnünk, de ezt majd a rutin meghozza, vele nagyon király futni, ténylegesen rásegít a tempómra, ahogy belefeszül, ha megedződök hozzá, akkor sok versenyre szeretnék majd eljutni vele.
A verseny végén indultunk is haza, megszöktünk egy földúton, ahelyett, hogy végigvártuk volna az egyórás sort a parkolóból kifelé (váltott irányú forgalom volt egy meredek murvás úton, de amikor az ügyesek kikapartak, akkor mindig jött a traktor javítani)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése