2019.05.25-ére Zsófival (Diesel tesó, Ruta gazdija) szerveztünk egy túrát kifejezetten dalmatáknak a Pilisbe. Eredetileg a bakonynánai Gaja-szurdok volt a terv, de akik előre jelezték, hogy a Bakony lenne jobb, ők most nem jelentkeztek, a többiek nagy részének pedig a Pilis volt közelebb.
Pilisszentlászlóról a focipálya mellől indultunk, a Spartacus ösvényen fel, az Apátkúti-völgyben visszafelé, így végül egy 13,3 km-es kört tettünk meg.
Különlegesség volt, hogy ketten is hordozós anyukák voltunk a csapatban, ráadásul egyébként mindkettőnk babája novemberi, Olivér fiatalabb kicsit.
A túra első felét gond nélkül megtettem, bár egy szakaszon keskeny ösvény visz a hegyoldalban és volt 1-2 rádőlt fa (Olivért még elől hordozom, emellett hátizsák volt rajtam), az Apátkúti völgy nem várt akadályokat rejtett. :D Tudtam, hogy lesz patakátkelés, de nem számoltam bele, hogy Oli miatt nem látom majd rendesen, hogy hova lépek, csak ha kihajolok oldalra, akkor viszont egyensúlyozni nehezebb, így a patakokon a srácokkal kézenfogva vágtam keresztül. :D
A dalmaták pedig példamutatóan viselkedtek. Összesen 10 pöttyös jött össze, egy weimari vizsla és egy német juhászkutya (valójában német vadászkutya illene rá inkább... :D ). Nem kellett ordibálnunk, körülöttünk maradtak. Luna pár percre eltűnt a bozótban, pedig majdnem kiírhattam, hogy nem tűnt el egy kutya sem... de hamar visszajött és tovább tudtunk haladni. A legfiatalabb pöttyös 5 hónapos volt.
Molly önmagához képest ma szuperkutya volt. Néha előrement felfedezni az ösvényt, de most nem volt süket, ha hívtam vissza illetve magától is visszacsekkolt mindig.
Diesel miatt aggódtam kicsit, mert Kormi is ivaros kan, és a HDR-en pórázon összemorogtak. Na az arcoskodást most is elkezdték, de Kormi gazdi Gergő rögtön rájuk ripakodott és onnantól kezdve simán elmentek egymás mellett, szagolgatták ugyanazokat a pontokat, egymás felé jelölgettek, de affér nem volt (hozzáteszem játszás sem, dehát nem is kell mindenkivel).... akikkel viszont játszott, azokkal abszolút normálisan, nem tolakodva.
A túrát nagyjából 6 óra alatt tettük meg, 2 hosszabb pihenővel, így a végén páran előrementek, mert sietniük kellett. Egyébként a pelenkázásokat, babaetetéseket is akkorra tudtuk időzíteni, amikor mindenki leült enni, úgyhogy nagyon jól jött ki. Azért a végén páran előrementek, sietniük kellett. A közösségi túrák hátránya a lassabb tempó, mindig másra kell várni, nem feltétlenül ugyanarra az elején, mint a végén, de a negatívumtól függetlenül lesz még ismétlés. Bejárjuk a dalmatákkal a magyar hegységeket! :D
Pilisszentlászlóról a focipálya mellől indultunk, a Spartacus ösvényen fel, az Apátkúti-völgyben visszafelé, így végül egy 13,3 km-es kört tettünk meg.
Zsófi videója:
Különlegesség volt, hogy ketten is hordozós anyukák voltunk a csapatban, ráadásul egyébként mindkettőnk babája novemberi, Olivér fiatalabb kicsit.
A túra első felét gond nélkül megtettem, bár egy szakaszon keskeny ösvény visz a hegyoldalban és volt 1-2 rádőlt fa (Olivért még elől hordozom, emellett hátizsák volt rajtam), az Apátkúti völgy nem várt akadályokat rejtett. :D Tudtam, hogy lesz patakátkelés, de nem számoltam bele, hogy Oli miatt nem látom majd rendesen, hogy hova lépek, csak ha kihajolok oldalra, akkor viszont egyensúlyozni nehezebb, így a patakokon a srácokkal kézenfogva vágtam keresztül. :D
A dalmaták pedig példamutatóan viselkedtek. Összesen 10 pöttyös jött össze, egy weimari vizsla és egy német juhászkutya (valójában német vadászkutya illene rá inkább... :D ). Nem kellett ordibálnunk, körülöttünk maradtak. Luna pár percre eltűnt a bozótban, pedig majdnem kiírhattam, hogy nem tűnt el egy kutya sem... de hamar visszajött és tovább tudtunk haladni. A legfiatalabb pöttyös 5 hónapos volt.
 |
| Jó volt látni ennyi aktív pöttyöst egy helyen |
 |
| Az egyetlen panorámás szakasz, gyerek a hordozóban, zsák a hátamon |
Molly önmagához képest ma szuperkutya volt. Néha előrement felfedezni az ösvényt, de most nem volt süket, ha hívtam vissza illetve magától is visszacsekkolt mindig.
Diesel miatt aggódtam kicsit, mert Kormi is ivaros kan, és a HDR-en pórázon összemorogtak. Na az arcoskodást most is elkezdték, de Kormi gazdi Gergő rögtön rájuk ripakodott és onnantól kezdve simán elmentek egymás mellett, szagolgatták ugyanazokat a pontokat, egymás felé jelölgettek, de affér nem volt (hozzáteszem játszás sem, dehát nem is kell mindenkivel).... akikkel viszont játszott, azokkal abszolút normálisan, nem tolakodva.
A túrát nagyjából 6 óra alatt tettük meg, 2 hosszabb pihenővel, így a végén páran előrementek, mert sietniük kellett. Egyébként a pelenkázásokat, babaetetéseket is akkorra tudtuk időzíteni, amikor mindenki leült enni, úgyhogy nagyon jól jött ki. Azért a végén páran előrementek, sietniük kellett. A közösségi túrák hátránya a lassabb tempó, mindig másra kell várni, nem feltétlenül ugyanarra az elején, mint a végén, de a negatívumtól függetlenül lesz még ismétlés. Bejárjuk a dalmatákkal a magyar hegységeket! :D
 |
| Elmaradhatatlan csoportkép |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése