《SCROLL FOR ENGLISH》
2019. október 12. - Hard Dog Race Wild, Eger - Baktai út
El sem hiszem mit adott az elmúlt 5 hónap amit Edina tervei alapján futottam.
Tavasszal a Basen kb. kiköptem a tüdőm - mindkét futamomon -, abszolút nem bírtam felfelé futni, pedig egy HDR-hez képest könnyű és rövid pályáról volt szó. A női mezőny első harmada legvégére értem be mindkét kutyámmal, pulzusmérő nem volt rajtam.
Ezután kértem segítséget Edinától.
Szombaton a Wildon abszolút nem sikerült tartani a pulzust, csatoltam is a képet szörnyűlködni.
Az elejét csúnyán elfutottuk, úgy éreztem, hogy kb 2 km után már csak sétálni fogok tudni, de nem így lett. Eszembe jutott, hogy normálisan kéne levegőt venni, és onnantól abszolút flowban voltam. Csodálkozom, hogy egyáltalán életben vagyok, hogy 195-200 között ver a szívem percenként futás (canicross) közben (akadályoknál lement 175-ig kb, 202 volt a mért maximum) :D
Egyébként ez volt az első Wild, amin dalmatákból összehoztunk egy csapatot, legalábbis Tony a bourbon vizsla segítségével. :D Aztán csak meglett a 6 dalmata a rajtnál, mert Zsófi (Ruta gazdi) nevezést nyert a Julius K9-től, és a barátjának adta, és amikor megtudtam, hogy Mollyval akar futni hát teljesen odáig voltam.... :D Köszönöm még egyszer!!!
Diesel gyönyörűen dolgozott, húzott végig, én pedig tartottam a tempót mögötte - tavasszal ez nem ment. Futottunk FELFELÉ IS, szinte az összes felfelét megfutottuk!!! Igaz, lassabban, mint szeretném, de már elég gyorsan ahhoz, hogy a kutya ne sétáljon bele unalmában, mint tavasszal. Rengeteget előztünk, ami amúgy ad egyfajta pluszt, hogy mi bírjuk még, menjünk.
Nem guggoltam. Minden akadály gond nélkül ment vele, ami fejlődés mert tavasszal 80x beletekeredett a hámba mert sietett volna tovább és nem értette mit tökölök. Nagyjából féltávnál utol értük Mollyt aki kölcsöngazdával futott 💜, és még "beszélgetni" is maradt szuflám.
Szerencsére az A palánkon nem törtem ki a nyakamat amikor majdnem Diesel után repültem, aki simán két ugrással az alján termett a bazi nagy szörnyetegnek. :D Utána viszont Dieseltől függetlenül bele léptem egy gödörbe, meghúztam a vádlimat. Ott nem éreztem annyira gáznak, adrenalin meg minden, lefutottuk gond nélkül, de hazafelé a gázpedálon már kezdett begörcsölni... XD
Majomlétrán évek óta nem voltam, de sikerült! Nem mondom, hogy könnyen ment, de megcsináltam. :D
A helyszínt imádtam! Ráadásul október közepén minden gyönyörű sárga, bordó, barna volt. Futottunk szőlősorok között is, elképesztően gyönyörű volt. Árnyék nem sok akadt - talán pont ezért került idén októberre a dátum, de én nem bánom, felőlem télen is lehetne. :P
Mollymat amúgy pont a rácsos vizes akadálynál értem be - csodálkoztam, hogy egyáltalán el tudott vele futni Zoli előre, de nagyon büszke vagyok rá, hogy kapcsolt és szinte végig húzta a kölcsönembert -, szóval a vízbe nem akart bemenni, ezért Zoli már a guggolásokat végezte, de ahogy meglátta a "kislányom", hogy megyünk be Diesellel csobbanni, utánunk vetette magát. 💜
Egyébként a Wildon 484 nő indult összesen, ha beleveszem az egyéni és csapatban indulókat is. (Excel fan vagyok, szóval pár függvény és szűrő segítségével kiszámoltam, hogy) A 108. helyen végeztem. Persze ez sok sok dolog függvénye, milyen erős a mezőny, ki az aki csalni mer (meglepődve hallottam, hogy ilyen is volt), mekkora a sor az akadályoknál, ráadásul tavaly terhesen kocogtam le, összehasonlíthatatlan. De az érzetet, emelkedőket, tempót, formát össze tudom hasonlítani, és tudom, hogy fejlődtem.
Így pár nappal a verseny után le merem írni, hogy most tényleg kiadtam magamból, amit jelen edzettségemmel bírtam, izomlázam is lett tőle. :)
《ENGLISH》
12th October 2019 - Hard Dog Race Wild, Eger - Baktai út
I can't believe what the last 5 months of Edina's heart rate zones based training plan has given to me.
In spring, on Hard Dog Race Base (6 kms- I ran twice so I could do it with both my dogs) my lungs were hurting, I couldn't run uphill at all despite the track being easy and short compared to the other HDRs. I finished at the very end of the first one-third of women with both my dogs, I didn't wear my chestband. After this race I contacted Edina Farkasdi to help me train.
On Saturday at HDR Wild my heart rate went through the roof - I attached the horrifying diagrams for you.
We went too fast in the beginning, I felt that I will only be able to walk after 2 kms but I was wrong! I realised I wans't breathing properly and when I changed my breathing pattern it became easy to run. I'm surprised that I am alive and okay at an extended time (2 hours) with a heart rate of 196-200. At some obstacles it went down to cca. 175, and the measured max was 202)
By the way, this was the first Wild where we raced in a team made of Dalmatians. Well, out of 6 dogs, one was a Braque du Bourbonnais but we ended up racing with 6 Dalmatians anyways because Zsófi won and entry and her boyfriend chose my Molly to run with. I was overjoyed - still am - that both my dogs got to run again. 💜
Diesel was helping me loads, he pulled me and I could keep up - I couldn't do that in spring. I could run UPHILL. Not only could, I ran most of them, even though I was slower than I'd liked to be but fast enough that Diesel did not start slowing down and sniffing around like he did in spring. We overtook quite a lot of contestants which gave me more strength to go on and do it.
I did not have to do any squats (which is the penalty for not doing (properly) any obstacle). We could do every obstacle quickly which is improvement because in spring he got himself entangled in the leash because he impatiently wanted to go forward and didn't understand what took me so long. At about 6 kms we gained upon Molly and I had enough energy and air to hold up a conversation.
Luckily I didn't break my neck on the A palisade when I almost flew after Diesel who easily jumped off the top. However, a few meters later I tripped in a small hole and hurt my calf - I barely noticed it then - adrenaline and all - and ran to the finish line but when I was driving home in the evening I felt it. I did the Spartan ladder! It was not easy, I last did it years ago, but I did it! (No photo unfortunately though and I am pretty sad about it :( )
I loved the venue! Moreover the date was one and a half months later than last year, in the middle of October which meant colourful leaves everywhere. There wasn't much shade on the track but the weather was really nice for running. I'd love a race in Winter once! :P
We gained upon Molly at the water obstacle with a grid above it - I was amazed she even left me to run ahead with Zoli, but I am super proud that she did and on top of it she was pulling most of the time. But she did not want to go in this obstacle because of the grid, Zoli was already doing the squats, but when Molly saw Diesel and me getting in the water, she jumped after us, Zoli did not even have a choice whether to come or not. :D 💜
Of 484 women (individual entries and team members included) I finished 108th. Naturally this depends on many factors: how fast are the others, who dares to cheat (I was surprised to hear that some people did), how long I have to wait at obstacles, plus last year I was pregnant when I ran a harder track. It's incomparable. But I can compare the feeling, the running uphill, the speed, my movements and I know I made so much progress.
A few days after the race I know I gave in my all, all I am capable of at my current fitness level. I even had muscle strain. :)
2019. október 12. - Hard Dog Race Wild, Eger - Baktai út
El sem hiszem mit adott az elmúlt 5 hónap amit Edina tervei alapján futottam.
Tavasszal a Basen kb. kiköptem a tüdőm - mindkét futamomon -, abszolút nem bírtam felfelé futni, pedig egy HDR-hez képest könnyű és rövid pályáról volt szó. A női mezőny első harmada legvégére értem be mindkét kutyámmal, pulzusmérő nem volt rajtam.
 |
| Diesellel a Wildon (Az eddigi egyetlen normális akadályos kép amit találtam magunkról. Remélem lesz még, és akkor frissíthetem a blogot velük.) |
Szombaton a Wildon abszolút nem sikerült tartani a pulzust, csatoltam is a képet szörnyűlködni.
 |
| Pulzus, tempó és szintkülönbség Polar M400 mérése alapján |
Az elejét csúnyán elfutottuk, úgy éreztem, hogy kb 2 km után már csak sétálni fogok tudni, de nem így lett. Eszembe jutott, hogy normálisan kéne levegőt venni, és onnantól abszolút flowban voltam. Csodálkozom, hogy egyáltalán életben vagyok, hogy 195-200 között ver a szívem percenként futás (canicross) közben (akadályoknál lement 175-ig kb, 202 volt a mért maximum) :D
 |
| Molly és Zoli |
Egyébként ez volt az első Wild, amin dalmatákból összehoztunk egy csapatot, legalábbis Tony a bourbon vizsla segítségével. :D Aztán csak meglett a 6 dalmata a rajtnál, mert Zsófi (Ruta gazdi) nevezést nyert a Julius K9-től, és a barátjának adta, és amikor megtudtam, hogy Mollyval akar futni hát teljesen odáig voltam.... :D Köszönöm még egyszer!!!
Diesel gyönyörűen dolgozott, húzott végig, én pedig tartottam a tempót mögötte - tavasszal ez nem ment. Futottunk FELFELÉ IS, szinte az összes felfelét megfutottuk!!! Igaz, lassabban, mint szeretném, de már elég gyorsan ahhoz, hogy a kutya ne sétáljon bele unalmában, mint tavasszal. Rengeteget előztünk, ami amúgy ad egyfajta pluszt, hogy mi bírjuk még, menjünk.
 |
| Felfelé is tudtam kocogni! Erre vagyok a legbüszkébb részemről. |
Nem guggoltam. Minden akadály gond nélkül ment vele, ami fejlődés mert tavasszal 80x beletekeredett a hámba mert sietett volna tovább és nem értette mit tökölök. Nagyjából féltávnál utol értük Mollyt aki kölcsöngazdával futott 💜, és még "beszélgetni" is maradt szuflám.
 |
| Már együtt a falka fele, baloldalon Zoli - Mollyval futott, elől Diesel és én, a háttérben pedig Zsófi Rutával (Diesel tesó) |
Szerencsére az A palánkon nem törtem ki a nyakamat amikor majdnem Diesel után repültem, aki simán két ugrással az alján termett a bazi nagy szörnyetegnek. :D Utána viszont Dieseltől függetlenül bele léptem egy gödörbe, meghúztam a vádlimat. Ott nem éreztem annyira gáznak, adrenalin meg minden, lefutottuk gond nélkül, de hazafelé a gázpedálon már kezdett begörcsölni... XD
Majomlétrán évek óta nem voltam, de sikerült! Nem mondom, hogy könnyen ment, de megcsináltam. :D
A helyszínt imádtam! Ráadásul október közepén minden gyönyörű sárga, bordó, barna volt. Futottunk szőlősorok között is, elképesztően gyönyörű volt. Árnyék nem sok akadt - talán pont ezért került idén októberre a dátum, de én nem bánom, felőlem télen is lehetne. :P
 |
| Lesifotó a hármasunkról egy brutál meredek, ám rövid emelkedő után (Ruta, Diesel, Molly) |
Mollymat amúgy pont a rácsos vizes akadálynál értem be - csodálkoztam, hogy egyáltalán el tudott vele futni Zoli előre, de nagyon büszke vagyok rá, hogy kapcsolt és szinte végig húzta a kölcsönembert -, szóval a vízbe nem akart bemenni, ezért Zoli már a guggolásokat végezte, de ahogy meglátta a "kislányom", hogy megyünk be Diesellel csobbanni, utánunk vetette magát. 💜
 |
| Diesel meg se várt engem, Molly pedig utánunk veti magát ♥ |
 |
| Nyilván nagyon vicces volt, hogy Zolinak nem volt választása, követ-e minket. :D |
Egyébként a Wildon 484 nő indult összesen, ha beleveszem az egyéni és csapatban indulókat is. (Excel fan vagyok, szóval pár függvény és szűrő segítségével kiszámoltam, hogy) A 108. helyen végeztem. Persze ez sok sok dolog függvénye, milyen erős a mezőny, ki az aki csalni mer (meglepődve hallottam, hogy ilyen is volt), mekkora a sor az akadályoknál, ráadásul tavaly terhesen kocogtam le, összehasonlíthatatlan. De az érzetet, emelkedőket, tempót, formát össze tudom hasonlítani, és tudom, hogy fejlődtem.
 |
| Mollynak kellett egy kis nógatás, mert én még a majomlétrán szívtam ekkor, azaz mögöttük :D |
Így pár nappal a verseny után le merem írni, hogy most tényleg kiadtam magamból, amit jelen edzettségemmel bírtam, izomlázam is lett tőle. :)
 |
| Balról: Erzsi - Kormi, Gergő - Perec, Zsófi - Ruta, Zoli - Molly, Dóri - Diesel, Reni - Berci, Peti - Tony |
 |
| Zolival (Molly kölcsöngazdija) a befutás után |
 |
| Nem volt egyszerű a parkolóból a fesztiválterületre babakocsizni, majd ezt az utat fáradtan megtenni visszafelé is :D |
《ENGLISH》
12th October 2019 - Hard Dog Race Wild, Eger - Baktai út
I can't believe what the last 5 months of Edina's heart rate zones based training plan has given to me.
In spring, on Hard Dog Race Base (6 kms- I ran twice so I could do it with both my dogs) my lungs were hurting, I couldn't run uphill at all despite the track being easy and short compared to the other HDRs. I finished at the very end of the first one-third of women with both my dogs, I didn't wear my chestband. After this race I contacted Edina Farkasdi to help me train.
On Saturday at HDR Wild my heart rate went through the roof - I attached the horrifying diagrams for you.
We went too fast in the beginning, I felt that I will only be able to walk after 2 kms but I was wrong! I realised I wans't breathing properly and when I changed my breathing pattern it became easy to run. I'm surprised that I am alive and okay at an extended time (2 hours) with a heart rate of 196-200. At some obstacles it went down to cca. 175, and the measured max was 202)
By the way, this was the first Wild where we raced in a team made of Dalmatians. Well, out of 6 dogs, one was a Braque du Bourbonnais but we ended up racing with 6 Dalmatians anyways because Zsófi won and entry and her boyfriend chose my Molly to run with. I was overjoyed - still am - that both my dogs got to run again. 💜
Diesel was helping me loads, he pulled me and I could keep up - I couldn't do that in spring. I could run UPHILL. Not only could, I ran most of them, even though I was slower than I'd liked to be but fast enough that Diesel did not start slowing down and sniffing around like he did in spring. We overtook quite a lot of contestants which gave me more strength to go on and do it.
I did not have to do any squats (which is the penalty for not doing (properly) any obstacle). We could do every obstacle quickly which is improvement because in spring he got himself entangled in the leash because he impatiently wanted to go forward and didn't understand what took me so long. At about 6 kms we gained upon Molly and I had enough energy and air to hold up a conversation.
Luckily I didn't break my neck on the A palisade when I almost flew after Diesel who easily jumped off the top. However, a few meters later I tripped in a small hole and hurt my calf - I barely noticed it then - adrenaline and all - and ran to the finish line but when I was driving home in the evening I felt it. I did the Spartan ladder! It was not easy, I last did it years ago, but I did it! (No photo unfortunately though and I am pretty sad about it :( )
I loved the venue! Moreover the date was one and a half months later than last year, in the middle of October which meant colourful leaves everywhere. There wasn't much shade on the track but the weather was really nice for running. I'd love a race in Winter once! :P
We gained upon Molly at the water obstacle with a grid above it - I was amazed she even left me to run ahead with Zoli, but I am super proud that she did and on top of it she was pulling most of the time. But she did not want to go in this obstacle because of the grid, Zoli was already doing the squats, but when Molly saw Diesel and me getting in the water, she jumped after us, Zoli did not even have a choice whether to come or not. :D 💜
Of 484 women (individual entries and team members included) I finished 108th. Naturally this depends on many factors: how fast are the others, who dares to cheat (I was surprised to hear that some people did), how long I have to wait at obstacles, plus last year I was pregnant when I ran a harder track. It's incomparable. But I can compare the feeling, the running uphill, the speed, my movements and I know I made so much progress.
A few days after the race I know I gave in my all, all I am capable of at my current fitness level. I even had muscle strain. :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése