Terepfutás: Budai-hegység

⟪SCROLL FOR ENGLISH⟫

A hétvégén végre lehetőségem adódott a kutyáimmal együtt terepfutni. Persze itthon is a határban futkosunk, lényegében terepen, de teljesen más elmenni egy erdőbe és 2-3 órán keresztül futni fel-le a dombokon. :)

Zsófiék vasárnap Csepelre mentek agility szemináriumra, így már szombaton feljöttek Pestre és közös futást szerveztünk a-Budai hegységbe.

Nagyon sokat gondolkodtam, hogy vigyem-e mindkettőt, mert Molly melós. Bekattan és megy előre, ki a látóteremből, feleszik mindent és ordítanom kell utána és akkor se jön feltétlenül, legalábbis nem első három hívásra, és nekem ez marha ciki mert 6.5 éve van nálam, ennyi idő azt hittem elég lesz, hogy megtanuljon szót fogadni. De aztán úgy döntöttem nem hagyom otthon, mert rájöttem, hogy gyakorlatilag a saját kényelmem és lelki békém miatt akarom otthon hagyni, ergo csak nekem lenne könnyebb, ha nem jönne. Erre elvittem és mintakutya volt. :D Kétszer indultak meg csoportosan a pöttyösök szagon, de jöttem vissza szépen kis kiabálásra. :P Úgyhogy konklúzió: ha van több kutyátok és nincs semmilyen egészségügyi probléma ami a futás ellen szól akkor adjátok meg a lehetőséget nekik, hogy megtanuljanak viselkedni, vigyétek őket magatokkal :D

Molly, Ruta (Diesel tesója), Molly és Diesel a bordó avarszőnyegen

Végül 12 km-es kört tettünk Hidegvölgyi erdészlak - Csergezán Pál kilátó - Tarnai pihenő - erdészlak útvonalon. Itt meg tudjátok nézni: https://turistautak.openstreetmap.hu/hidegvolgy12km

(Erdészlaktól sárga majd zöld kereszten fel, aztán jobbra rátérni a zöld jelzésre. Ebből ágazik majd le megint jobbra a zöld háromszög ami felvisz a Csergezán Pál Kilátóhoz, majd a Tárnai Pihenőn keresztül vissza az erdészlakhoz.

Az erdő gyönyörű volt, színes avaron futottunk, a fák félig kopaszok voltak, ahol volt levél, az már mind színes - bordó, sárga, barna minden árnyalata. Örök kedvenc évszakom az ősz. :) Az időjárás futásra ideális volt. A Kilátóhoz érve kezdett el szitálni az eső és nem is állt el, amíg a kocsikig visszaértünk. Kellemes hűvös volt végig. Az eső és a magas páratartalom egyetlen hátránya, hogy a kilátásban nem tudtunk gyönyörködni, bár még ködben is szép volt - viszont a ködös képek kifejezetten nem adják vissza a mélységeket, szóval mindenki fantáziájára bízom. :) 

Minden pöttyös szabadon futott. Mollyn a hám a képeken dísznek van. Arra számítottam, hogy majd elmegy kajtatni a vadakat, ezért B tervként Zoli bekötötte volna maga elé, de végül erre nem volt szükség, mert okos és ügyes volt.
Ez nekünk embereknek laza kocogós tempó, én figyeltem a pulzusomra közben (nem mehetett 175 fölé), így a többiek hozzám igazodtak. Kutyáknak pedig jó kis túra volt. 

Tárnai pihenó

Tárnai pihenő

Panorámakép a Tárnai pihenőről

Zsófival a kilátó után

Végén Zsófi kipróbálta milyen két dalmatát bekötve repülni, úgyhogy ezen felbátorodva én is repültem 100 métert. Hát brutál. 3:00perc/km tempó mellett alig bírom feldolgozni amit látok, és féltem hogy mindjárt esek egy nagyot. Belegondolni is brutál, hogy egy canicross Európa Bajnok ennél is gyorsabban fut 3-6 km-t.

Legszívesebben minden nap mennék terepre :) 

⟪ENGLISH⟫

This weekend I was finally able to go trail running. Technically, we're running on trails here at home, too but running hills on marked trails in a forest for 2-3 hours is a totally different feeling. :)

Zsófi was going to attend an agility seminar on Sunday in Budapest, so they traveled here on Saturday that we could go run together in the mountains of Buda (Budai-hegység).

I had been struggling to decide whether to take both my dogs with me because Molly can be grueling. She snaps and goes out of my sight after scents, possible foods and feces that she then eats and makes me yell a thousand times before she bothers to come back on recall. This is immensely embarrassing for me because I would think (and possibly everyone else would too) that after 6 and a half years spent together she would at least behave a little bit... But in the end I decided to go for it, take both of them, because I realised the reason I wanted to leave Molly at home was selfish - it would be easier for me not to yell and get annoyed. So I brought her with and she acted like an angel. :D

Twice the spotted team went running after some intense scent but their recall worked. :P Conclusion: if you have more dogs you should definitely give them the chance to learn to behave, don't leave them at home!

We ended up running a 12 km long track which you can check on this link: https://turistautak.openstreetmap.hu/hidegvolgy12km

The forest was magnificent, we'd been running on colourful fallen leaves, the trees were already half naked - the leaves on them were all shades of red, yellow and brown. The weather was cool, ideal for running, some light rain started 3 kms before we arrived back to our cars. The only disadvantage of high humidity and rain was that we couldn't see far at the viewpoints. It looked pretty in the fog, but foggy photos never show what you see in reality - the depths don't show as good - so you'll just have to imagine the view. :) 

Every Dalmatian ran off leash. You can see the harness on Molly on the photos but it's just for fashion :P I was counting on her snapping so plan B was to attach her leash to Zoli.
Our pace was a light jog - I checked my heart rate all the time (never allowed it over 175 - but this is a personal value, this is basically the top of my aerob zone) so the others just followed me. For the dogs this was a good hike.

In the end Zsófi tried to canicross with two dogs (Diesel and his sister, Zsófi's dog Ruta), so I took courage and tried flying a hundred meters, too. Well it was BRUTAL. At this pace (3min/km) I couldn't even realise what I was seeing and I prayed for not falling. It's incredible to think that this is still slower than the canicross Champions of Europe/the World and they keep it up for not just a few meters but 3-6 kms.