Kéktúra: Galyatető-Mátraháza

 2020. november 9. Hordozós túra Olival és a kutyákkal :) 

Rég jelentkeztem be, bár visszamenőleg pár bejegyzést biztos fogok megint pótolni, mert a "Futás: Hogyan tovább?" bejegyzés óta sem voltunk tétlenek. Nyáron többször is eljutottunk coursingra Diesellel és voltunk itt-ott túrázni is, mert sajnos a futás most nem megy. :) Röviden összefoglalva érkezik a családba Olivér kétlábú kistesója, és ezt a terhességet jóval nehezebben viseltem az elején, folyamatos hányingerrel és fáradtsággal küszködtem és kb. félidő óta tudunk kicsit sportolgatni, ami kimerül a túrázásban. Jelenleg 28 hetes várandós vagyok, szóval ezen a túrán lényegében pocaklakóval hordoztam Olit.

Az eredeti terv egyébként 4 héttel ezelőtt Kékestető-Sirok lett volna, ám a rengeteg eső elmosta a programot, ugyanis Oli is szeret már lábon is jönni, ami azért térdig érő sárban, csúszós avaron nem lett volna veszélytelen. Mostanra viszont a kistesó nőtt meg akkorára, hogy nem lett volna jó 18+ kilométeren át nyomni őt a hordozó hevederével, így a hosszú túrákat el kellett engedjem és kinéztem pár rövid, kevésbé szintes, ám látványos szakaszt.

Túratársunk ezen a napon Zoli volt egy "napközis" kutyával, Oszival, a 6 hónapos goldennel. :) Kétkocsis történet volt, Mátraházáról Zolival mentünk a kiindulópontra a Galyatető Turistacentrumhoz. Innen aztán nem haladtunk túl sokat előre, Olivér hamar lekéreckedett és minden kőre, kidőlt fára felmászott a kis ügyes kétévesem. Na meg természetesen megnéztünk minden gombát, falevelet és fűszálat. :)

A fiúk és Molly ;)

Aranyló erdő

Bakancslistámon van egyébként, hogy egyszer megtanulok gombászni, de azért a légyölő galócát megismertük. :)

A túraútvonal egyébként szuperül járható, rengeteg szakaszon gerincen fut és a fák között folyamatos a kilátás a környező hegyekre. Némi szintkülönbség azért akad (275 m hivatalos adatok alapján...), ám a hosszú kaptatót Galyatetőre mi lefelé tettük meg.

Egy kilátópontot pihentünk kicsit, ettünk, ittunk, aztán Oli el is álmosodott, így onnantól a hátamon aludt egyet a Vörösmarty Fogadóig.

Pihenőhelyünk, kilátással a Kékesre

Diesel segített pecsételni Vércverésen

Vércveréstől hosszan gerincen halad az útvonal és minden irányba látni a hegyeket

Mollym egy darabon pórázon jött, főleg amikor a szerpentinhez közel vezetett a bringaút, de azért jutott neki is szabadon szaladgálás. Diesel nyakában pedig mindig ott az elektromos, de a túra végén vettem észre, hogy be se kapcsoltam... Rárakom a biztonság kedvéért, de annyira figyel, becsekkol rendszeresen és könnyen tiltható a vadakról (holott ha hagyom megy mint az őrült..), hogy idejét sem tudom mikor rezegtettem meg neki utoljára a nyakit... elektromos impulzust meg pláne rég adtam, legalább egy éve...

Valahol Vércverés és a Vörösmarty Fogadó között

Mátraháza előtt a lemenő nap megvilágításában

Szuper időjárásunk volt, szuper társaságban. Az útvonalat/a Kéktúra ezen szakaszát bátran merem ajánlani kezdő túrázóknak, fiatalabb kutyáknak. Kellőképp rövid és járható, de szuper kedvcsináló. :) 

A strava linket feljebb beágyaztam, de ha nem működne, akkor itt megtekinthető: https://www.strava.com/activities/4314468666

És a végére egy fenyőerdő hátterű bónusz kép :)