2020. november 10. Olaszkapu-Három kő-Olaszkapu, 7 km, hordozós, tipegővel sétálós túra
Tegnapi mátrai túránk után Zsófihoz utaztunk Miskolcra eltölteni két túrázós napot. Első napra Zsófi tervezett egy kevés szintes könnyű kört a Bükkbe, hogy megmutassa nekem Három kőt. Én teljesen abban a hitben voltam, hogy voltam már itt, de tévedtem. Tipikusan olyan hely pedig, ahova minden magyarnak el kéne egyszer jutnia, mert lélegzetelállítóan gyönyörű. Ameddig a szem ellát, erdők és hegyek sorakoznak, lakott település nuku. Pont olyan a kilátás, amit nagyon szeretek. Keddi napon mentünk, így szinte senkivel nem találkoztunk, hosszasan pihentünk a kilátást csodálva.
Kutyák közben szaladgáltak, játszottak, aztán lefektettük őket kicsit, hogy mi is tudjunk nyugodtan pihenni, enni.
Olivér miatt eleve nem terveztünk volna hosszú túrát, ám mivel Zsófi kutyája, Ruta is velünk tartott, ezért pláne egy kényelmesebb sétálós útvonalat választottunk. Ruta augusztus végén kizuhant egy várfalon (Ónodi vár) és kificamította a jobb csípőjét, és eltörte a bal csuklóját. A csípőjét másnap helyrerakta műtét nélkül Diószegi (ortopéd specialista doki), a csuklóízület egy hosszabb menet. Jelenleg még vasak tartják, de ezeket egy újabb műtéttel kiveszi majd. Nem is nagyon részletezném, a lényeg, hogy Ruta már szépen használja a lábát, de a csuklója nem hajlik, emiatt másképp terheli és hamarabb elfárad neki egyelőre. De majd megerősödik, ügyes kiskutya. :)
Olaszkapu volt a kiindulási pont, ami egy fizetős parkoló, ahová Szilvásvárad felől lehet felmenni egy elég erős 1800 forintos napi díjért/autó, de nekünk most megérte, más irányból csak sokkal hosszabb útvonalon értük volna el Három kőt.
Olivér a Zsidó réttől egészen Három kőig a saját lábain sétált, futott, bújócskázott velem a bálák körül. :) Szilvi pedig csoda fotókat lőtt mindenkiről, amikből itt még többet láthattok: https://www.facebook.com/liliblog/posts/2796894077251973
Zsófi vágott egy rövid videót is:
Három kőn tényleg rengeteg időt eltöltöttünk, talán több, mint egy órát, de nagyon gyorsan elrepült, és végül alvó Olival a hátamon mentünk vissza a kocsihoz majdnem ugyanazon az útvonalon, mert Ruta lába miatt úgy ítéltük, hogy elég lesz ennyi. :) Na persze a Bükkből sosem elég, szerintem járok én még erre párszor a kutyákkal ;)
Ja, egyébként George bulldog ivaros kan aki végig pórázon jött (mentett is, vadászós is, ez a biztonságos), Diesellel kicsit összemorogtak az elején, de egyszerűen hihetetlen, hogy egyszer elég volt rászóljak a kutyámra, és onnantól elment mellette, mert számára sokkal fontosabb, hogy megfeleljen, mint az, hogy 150x is megmutassa, hogy ki itt a Jani. Mindeközben Mollynak, ha valaki nem szimpi, akkor morog rá, ha kell ha nem (bár megjegyzem nem lyukaszt... :) ), nem igazán hatja meg, ha ráripakodok.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése