2022. január 16-án jópáran a Kutyával túrázunk facebook csoportból nekivágtunk, hogy megnézzük a befagyott Ilona-völgyi vízesést.
Ez Magyarország legmagasabb függőleges esésű természetes vízesése a maga 10 méteres vízoszlopával.
(Itt engedjetek meg egy kitérőt, mert számomra nagyon érdekes tény, hogy az abszolút legmagasabb a 20 méteres lillafüredi vízesés, melyet mesterségesen alakítottak ki, amikor a szocialista múltban úgy döntöttek, hogy építenek egy üdülőparadicsomot Miskolc mellé: ez lett Lillafüred. A Kárpát-medence területén, a történelmi Magyarországon persze ennél sokkal magasabb vízesések vannak, terveim között szerepel néhányat meglátogatni közülük).
PARKOLÁS ÉS ÚTVONALLEÍRÁS (a bejegyzés végére beszúrom a térképrészletet)
Az autókat a Szent István csevicénél hagytuk, itt egy behajtani tilos tábla jelzi, hogy nem mehetünk tovább, bár az aszfalt út egy darabon folytatódik.
A zöld és zöld pötty jelzésen gyorsan megérkeztünk a befagyott vízeséshez, ahol rengetegen voltak vasárnap lévén. Egyébként maga az odáig vezető völgy is nagyon festői és jellegzetesen mátrai - idáig bátran ajánlom, hogy tipegő korú gyerekekkel is menjetek fel.
| Nem csináltunk több értelmes képet mert állandóan belemászott egy-egy újabb túrázó a háttérbe 😅 |
Innen folytattuk utunkat kitartóan felfelé a zöldön, néhol igen meredeken a markazi kapuig, ahol jelzőtábla is mutatja, hogy melyik irányba indulva hova lyukadunk ki. A kék és sárga jelzéseket követve, majd a kéken kitérőt téve jutottunk fel a Disznókő kilátópontra. Ez egy gyönyörű és látványos sziklaképződmény, meredeken leomló oldallal és pazar kilátással.
A fotózás után elindultunk vissza a kéken oda, ahol a sárgából elágazott és balra elindultunk a sárga jelzésen vissza a parkolóhoz. Bár erre különösebb látnivaló nincsen, nagyon élveztük a gyönyörű meredek hegyoldalban nőtt bükkös látványát, lejjebb pedig egy kisebb fenyves foltot is találtunk.
A naplószerű, személyes gondolatok következnek :)
Aznap és így utólag is átgondolva, nagyon tanulságos volt számomra, hogy nekem ez sok, ehhez túl antiszoc vagyok. Jobban szeretek max 2-3 emberrel túrázni és végig figyelni egymásra, mint egy nagyobb csoporttal, ahol a legtöbben nem 1-2, hanem 3-4 kutyával érkeznek. 😅 Az hagyján, hogy nekem sokk, de Olivér nagyon keveset volt hajlandó lábon jönni, mert a rengeteg szaladgáló kutya között nem érezte magát biztonságban. Arról nem is beszélve, hogy míg itthon én nem hagyom a kutyákat a gyerek arcába mászni, szimplán mert az nem komfortos neki, úgy ennyi ember között nem tudtam mindenkivel megbeszélni hogy figyelni kéne, éppen eszik a gyerek, ne ugorjon már rá közben kutya stb. stb.
Másokkal szemben nyilván szemétség volt fél órát késni, bár Zsófi, Kinga és Réka maradtak csak várni és hamar beértük a többieket akik szintén 20 perccel később indultak a tervezettnél, ám mostantól bele kell számolnom azt is, hogy gyerekekkel bármi apróság kapásból 15 perc késés. Pl. A múltkor Oli rosszul volt az autóban és takarítottam a hányást. Ezért kapásból nem fogok 10-15 fős túrákra menni, mert nem akarom, hogy rám várjanak. A B tervem az volt, hogy akkor csak a vízesésig fel és le sétál Olivér, Katica meg a hátamon lesz, de Zsófinak a 10 perc mindegy volt már és inkább megvárt minket ❤️
| A sárga jelzés bükkerdeje de már lent a völgyben. |
Másik nagy tanulság, hogy a sok ember miatt pláne túl hosszú volt ez a túra, mert a fotózásokon álltunk sokat, utána viszont rohantunk. Nyilván ez relatív, a gyerekekkel én vagyok mindig a leglassabb, és bár eleve előre szóltam, hogy Olivér lábon is jönne, ami tényleg gyökkettes tempó, erre ha akart volna, se lett volna lehetőség, mert az "eleje" mindig nagyon elől volt.
Az tuti, hogy Molly már nem a régi, öregszik, nem figyel és soha nem engedem már el őt pórázról, mert veszélyes önmagára nézve (nem a vadak miatt). Erről itt a blogban nem szeretnék bővebben beszélni, meg az emberi oldalról sem, de ismét az a 4 ember volt ebben segítőkész, akikkel legközelebb is szívesen mennék.
És akkor az ígért útvonalrészletezés. Letölthető gpx fájl ITT.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése