A Gömör-Tornai karszt legszebbnek tartott szurdokában és felette túráztunk egy látványosat a hétvége lezárásaként Zsófival, Annával (Túrakutyák) és a két- meg négylábú gyerekekkel.
A túra számomra legszebb látképe a szádelői völgy felett
A-B túra/Vonaltúra volt, mivel a túra végén kétfelé mentünk már haza, az egyik autót Torna várának parkolójánál hagytuk, a másikat pedig a Szádelői-völgy (Zádielska tiesňava) bejáratánál lévő parkolónál hagytuk, most egyik helyen sem kellett fizetni.
Beteszem a videót a túráról és utána hozom a leírást:
Végigsétáltunk a völgyön, ahol végig hangosan zúg mellettünk a patak. A látvány elképesztő, 3-400 méter magas függőleges mészkőfalak vesznek körbe minket, de beszélgetni azért elég hangosan kellett, ha érteni akartuk egymást. Ebben a völgyben végig aszfaltozott turistaúton lehet haladni, ami jó hír a babakocsisoknak vagy mozgáskorlátozottaknak.
a völgy legelején még csendes a patak
idill a völgyben zubogó pataknál
"kötelező" családi fotó, amin látszanak a magas sziklafalak
A völgy végén felkanyarodtunk a hegyre a kék jelzésre és egy hosszabb kaptató után megérkeztünk az első kilátóponthoz.
Az első kilátópontról végigláttunk a völgyön, ahol jöttünk
tesós ugyanott
pár tíz méterrel arrébb már kevesebb fa takarja a völgy látványát
Innen egy fennsík jellegű részen folytattuk az utunkat, főleg füves legelőkön, de egy szép fenyőerdőbe is beértünk, ami a felmelegedő tavaszi időben kellemesen illatozott.
a két kilátópont között többek között egy illatos fenyvesen jöttünk keresztül
Ezután hamar megérkeztünk a második kilátáshoz, ami nekem látványilag sokkal jobban tetszett. Itt meg is pihentünk enni egyet miközben ezer képet csináltunk.
werk :) én fotózom Dieselt, a gyerekek homokoznak, Zsófi figyel, kutyák várnak
Túrakutyák képe, tiszta idill :D a másik sziklaszirten egy nő hahotázott hangosan, ami kapóra jött, minden kutya előre nézett fülét hegyezve :D
nem tudom mit szövetkeztek ezek hárman, de marha cukik voltak
Innen tovább indultunk a kéken, a gerincen Torna vára felé. Olivér egyébként mindezidáig a saját lábain sétált és nem szeretett volna a hátamra jönni, így Katinkát vettem fel, aki szinte azonnal elszundított. A legnehezebben túrázható, ördögszántásos rész következett. Oli fogta felváltva a kezeinket és hiába kérdeztük, hogy nem fáradt-e el, azt játszotta ő a Lada Niva és mindenen átmegy. Végül, ahol már nekünk is nehéz volt menni, pláne úgy, hogy közben rá és a kutyákra is figyelni kellett, felébredt Katinka, és Olit megkértem, hogy itt a legrosszabb részen jöjjön fel a hátamra, Katinka pedig Zsófival megy. Kb 1 kilométert vittem a 16 kilós gyereket, aki néha kihajolt oldalra, hogy jobban lásson, szóval keményen kellett egyensúlyozni meg korrigálni és konstatáltam, hogy a 12,5 kilós, 85 centis Katinkát 10 kilométeren keresztül mennyivel könnyebb még vinni, mint a 16 kilós, 98??? centis Olit. Ezen a részen nem is készült kép, de a videón valamennyire látszik (háttérben a várral).
A vár előtt kb 300 méterrel muszáj volt pihennem, itt újra lekerült Olivér és végig sétált, sőt ugrált is... Elképesztő, hogy 4 évesen ennyire jól bírja és szereti is. Persze ebben a jó társaság is nagy szerepet játszik, meg a játék amit kitalált. :)
A vár egy kúp alakú hegy csúcsán van, pár fal maradt belőle, amit most felújítanak. Vasárnap este kifejezetten sokan kirándultak ide, mert a parkolótól kb 20-30 perc felsétálni. A gerincen viszont nem sokan jönnek végig, hogy 6 óra séta után érkezzenek a várhoz.
utolsó csoportkép Torna váránál
Innen nagyon gyorsan leértünk a kocsihoz az ugráló Olivérrel együtt, átgurultunk a másik autóért, miközben a gyerekek még ettek, elköszöntek, de innen már nem sok kellett, hogy Oli elaludjon és csak a salgótarjáni "jutalom mekinél" ébredjen fel. :) Igyekszem az ételt nem jutalomként kezelni meg nem gyakran járni gyorsétterembe, de úgy éreztem, hogy ezt most mindenki megérdemli. :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése